…védetté, képessé tenni az embereket arra, hogy szabadon járhassák életük útjait, útvesztőit a külső és belső világukban egyaránt, megtapasztalva a béke, az (Ön)szeretet, a harmónia egységét és az EGÉSZ-SÉGET. Hitem az ember hit, ez a hivatásom.
SOTE Magatartástudományi Intézet
Pszichoszomatika és magatartásorvoslás
Integratív Pszichoterápiás Egyesület
Hipnoterápia
Magyar Hipnózis Egyesület
Aktív-éber hipnózis
Budapesti Erickson Intézet
Ericksoni Hipnózis
Magyar Pszichodráma Egyesület
Pszichodráma
Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság
Pszichoszomatika és magatartásorvoslás
Pszichoterápia Világa
Pszichodráma
Családterápia
Kognitív- és Viselkedésterápia
Relaxációs Módszerek
CHEF Hungary
Drog, alkohol, prevenció
Az élet nekem utazást jelent, felfedezést, kalandot, állandó változást és a változtatás lehetőségét. A pszichológia tudást adhat, védelmet és képességet az élet nehézségeinek elviseléséhez, az önismeret pedig kaput nyit az élet örömforrásaihoz. Aki felfedező útra indul és ismeretlen tájra téved, jól teszi ha képzett és tapasztalt vezetőt választ, mert egyáltalán nem mindegy, hogy hová jut. Hiszem, hogy életünk kis lépések sorozatából áll és minden egyes döntésünk alakítja a valóságunkat. Mi magunk teremtjük saját világunkat. A cél felé vezető út kezdete az, amikor elégedetlenek vagyunk azzal, amit a tükörben látunk és elindulunk valami más felé. Amikor Önmagunkért harcolunk, tudni kell ki az ellenség. Itt van például Ön. Ki akadályozza azt a változást, amit el szeretne érni? Őszintén… ez csupán egyetlen embernek áll hatalmában. Önnek.
Az önismeret a személyiségfejlődésünk kulcsa. A tudás védettséget ad, szabadságot a testi-lelki-szellemi harmóniához vezető úton és sajnos az élet úgy van tervezve, hogy örömökhöz csak előrelátó munkával, stratégiával juthatunk akadályokon, fájdalmakon, veszteségeken és sikereken át. A jövő ismeretlen. Most felhasználhatja az ismeretlentől való félelmét arra, hogy egy jobb jövő felé forduljon, én ebben segíthetek.
Szerettem volna okos, erős lenni, de iskolás koromban kiszakadva a családi védettségből rájöttem, hogy nem születtem zseninek. A gyerekek bölcsességével úgy gondoltam, – más választás híján – hát akkor tanulok.
Az első katasztrofális, halálközeli élményem Karácsony másnapján volt, amikor beszakadtam a jég alá. Parányi életem rövidfilmje hamar lepergett előttem. Nyelve a vizet és a békanyálat csak az lebegett előttem, hogy én még nem halhatok meg. Dolgom van még a világban. Tudatos, tudattalan erők segítségével sodródtam a jég alatt, míg a nádas gyökereiről elrugaszkodva fejjel áttörtem a jeget. Nyár elejéig rá sem mertem nézni a vízre, a Balatonra. Igazi rettegés töltött el, már a látványtól is iszonyodtam. És csodák csodájára nyáron vizimentő lettem. Vajon miért? Sokáig rejtély volt előttem a magyarázata. Évtizedekkel később értettem meg, addig csak éreztem.
A sport és tanári pálya megtanított küzdeni. A tanítás során folyamatosan hiányzott valami. Ha egy szakmunkástól megkövetelik az anyagismeretet, azért, hogy ne gyártson selejtet, szerintem egy pedagógusnak kötelező, hogy jól ismerje a formálandó „anyagot”. Hisz nem gyárthat „selejtet”! Így lettem pszichológus, nem kis harcok árán. A tízpróbában, majd a harcművészetekben versenyzőként és edzőként is sok megpróbáltatás várt. Szó szerint megtapasztaltam azt is hogy fáj, ha ütnek és az is fáj, ha ütök. Mert nem csak fizikai értelemben sérül és fejlődik az ember. Nekem mindig jó tanítványaim voltak. Sok világ- és európabajnokot neveltem. A több, mint 30 év alatt nevelőedzőként azokra is büszke vagyok, akik soha nem versenyeztek, de kiváló emberekké váltak. Az igazi elismerés az volt, amikor a tanítványaim a gyerekeiket hozták vissza hozzám, mert kaptak tőlem valamit, amit ők nem tudtak megadni nekik. A Balkán háború után 1995-ben kiválasztottuk az 500 magyar katonát a béke misszióra, a végrehajtó erőkhöz (IFOR). Én voltam az első pszichológus, azzal a feladattal, hogy mentális és fizikai védelmüket biztosítsam a saját eszközeimmel. A kiválasztásban és felkészítésben különféle külföldi katonai missziókban vettem részt pszichológusként és önvédelmi kiképzőként (Bosznia, Koszovó, Sínai félsziget, Irak, Afganisztán). Az ellenséges területen idegenként, az aknamezők és orvlövészek között építeni a békét emberpróbáló szolgálat, de a hit, a példamutatás, a lélekjelenlét, a kitartás acélozza a jellemet, nemesíti a lelket. Katona mondással: Ami nem öl meg, az erősít! Ahol szolgáltunk, szinte minden családban voltak áldozatok, veszteségek, egyéni és társadalmi méretű gyászreakció közepette építettük a Béke Hídját az emberek között. Késői, nem várt gyerek vagyok. Apai örökségem: “Fiam, munkád mellé add a neved! Tedd azt, amit teszel és légy ott, ahol vagy!” Egyszerű bölcsesség, amit hálás szívvel követek és őrzök magamban, mert mindig segített a helytállásban. Édesanyám őrző-védő, gondoskodó szeretete, embersége mindig velem van. Olyan Ő nekem, mint a bölcs anyamadár, aki eteti, gondozza a fiókáit, majd gyengéd erőszakkal kilökögeti őket a fészekből, hogy önállóan szárnyra kapva meghódítsák a világot. Részesülhettem abban a fájdalmas csodában, hogy halálos ágyán a tőlük kapott szeretettel, kéz a kézben vezethettem utolsó földi útján. Soha nem tudom Nekik meghálálni az életem. Az élet igazság(talanság)a, hogy mindig csak másoknak tudjuk megadni azt, amit örökségül kaptunk. Ezt szeretném továbbadni mindenkinek, hogy tovább éljen. Életutamat tekintve védettséget és képességet akarok adni az embereknek, hogy külső és belső világukban emberhez méltó életet éljenek. Tudom, hogy a legnagyobb harcok a lélekben dúlnak. Ebben lehetek a szövetségese mindazoknak, akik változtatni akarnak az életükön. Ez a szolgálat a hivatásom!